,,Kende'' néprajzi képeslap-sorozat
,,Mint a jó mag szétszóródunk, mint a szent kéve megoldódunk. De nem hullunk pusztulásra: Szétszóródunk újulásra. Újulásra, új vetésre."
(Sinka István: A búcsú-szertartár ritmusai)
Õseim hajdúkatonák voltak, majd a nemesi kiváltságok elvesztése után gulyások illetve népzenészek lettek.
Családom tagjai Dévaványán és környékén több generáción keresztül ismert s elismert népzenészek voltak. Dédapám, néhai Kádár Ferenc 1957-ben az elsõk között kapta meg a Népmûvészet Mestere címet
Sajnos, én nem folytathatom e családi tradíciót, nem örököltem meg ezt a tehetséget. Úgy látszik, az égiek mást szántak nekem. Életem felét - azaz másfél évtizedet - azzal töltöttem, hogy összegyûjtsem a róla készült fotókat, publikációkat és zenei felvételeket.
2002-ben hangfelvételeibõl CD-lemezt és kazettát jelentettünk meg Havasréti Pali barátommal és a Téka Alapítvánnyal közösen. Ez szolgált apropóul egy képeslap megjelentetéséhez dédapám, 1938-ból - ami azóta a Kende" néprajzi képeslap-sorozat elsõ tagja. A sorozat azóta bõvült, kiegészült, s ma is folyamatos a gyûjtõ, s kiadó munka. Nem a haszonszerzés motivál, hanem az, hogy minél többen hozzájuthassanak e lapokhoz, és rátekintve a képekre megmozduljon valami az emberek lelkében.
Padlásainkat a régiségkereskedõk már rég letakarították, így nem sok tárgyi emlék maradt. A nagymamák sublót fiókjaiban még ott lapulhatnak õseink arcképei, fotón õrzött családtörténeteink, egy-egy szelet a múltunkból. Ha a család tárgyi emlékei már hiányosak, ezek a képek is képviselhetnek, képviselnek egyfajta örökséget.
Nagyon fontos, hogy e fotók a nagyszülõk temetését követõ másnap ne végezzék az udvar közepén meggyújtott feleslegessé vált kacatok, ócskaságok között.
Hiszem, hogy aki ezekbõl a lapokból vásárol, vagy netalán ajándékba kap, az nem vetemedik ilyesmire. Ezek a képek elõdeinkrõl, illetve rólunk szólnak, nekünk és gyermekeinknek!
Õseink iránti tisztelet, hûség és az általuk képviselt emberi tartás iránti csodálat keltette életre ezt a sorozatot. Szeretném, ha ezek az életképek használatba kerülnének. Ajándékként elküldve, majd lakásainkat díszítve megélt vagy elmesélt régi szép emlékeket felidézve erõsítenék bennünk identitásunkat. Emlékeztessenek bennünket arra, hogy van mit továbbadnunk az utókor számára.
Kádár Ferenc
